Feliratkozom
Eseménynaptár
Tmogatink
Rendelés
Fórum
Görgetés lassítása
Görgetés gyorsítása

[billentyűs hangszerek, vokál]

1967. március 15.-én születtem, ebből logikusan következik, hogy oly öreg vagyok, hogy már a hamut is kamunak mondom, tehát lehet, hogy nem emlékszem mindenre tisztán, ami velem történt.

Már óvodás koromban kiütközött ferde hajlamom a zene iránt, és nem átallottam játék-zongorámon lekísérni a csoportot egy ünnepélyen. Ezen felbuzdulva édesanyám arra gondolt, hogy zeneiskolába kellene engem járatnia, s mivel ezzel egyidőben hirdettek felvételt a Magyar Rádió Zeneiskolájában működő gyermekkórusba, hamarosan Botka Valéria és Csányi László vezénylete alatt volt tilos fagyiznom nyolc évig. Ingyenes zeneoktatás, kóruspróbák, fellépések a Zeneakadémián, stb.

Az általános iskola elvégzésekor ugyan felajánlották, hogy felvételi nélkül folytathatnám tanulmányaimat a Konzervatóriumban, de én akkor már szerettem volna egy jót fagyizni végre, úgyhogy a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kötöttem ki.

A '80-as években a KISZ volt a "trendy" és - bár nem voltam tagja - tanáraim beneveztek egy tehetségkutató versenyre, ahol saját szerzeményeim zongorázásával elhoztam az első díjat. Kaptam egy szép gyertyatartót és sok szép emléket. Ez annak a folyamatnak a része volt, mely során újra igényem támadt önmagam kifejezésére, és mélységesen bántam, hogy a nyolcadik után nem mentem a Konzira…

Gimi után dolgoztam egy évet egy kimondhatatlan nevű cégnél, ami megerősítette bennem azt a vágyat, hogy a zenészek léha és önpusztító életét kívánjam élni, ezért a következő évben felvételiztem a Konzervatórium jazz-zongora szakára. Felvettek, de nem csináltam végig, mert időközben rájöttem, hogy nem akarok - és nem is tudnék - jazz zongorista lenni.
Mindez '87. körül történt, amikor bekerültem a "szakmába", mert Szigeti Ferenc billentyűst keresett a KÄNGURU együttesbe, és ezt természetesen nem nézték jó szemmel a jazz iskolában. De már késő volt minden: vérszemet kaptam és egy év múlva megalapítottam saját rock csapatomat JAM néven. Szakadt farmer, bőrdzseki, hosszú haj, csajozás, sok fellépés a BIKINI előzenekaraként. Felgyorsultak az események, és már ki is rúgtak a suliból. A következő időszakot kizárólag az töltötte ki, hogy minél jobban megismerjem a hazai pop életet. Rengeteg koncert, stúdiózás, lemezek hangszerelése, melyeket csak címszavakban említek meg, bár életem meghatározó élményei voltak:

• MORALISA ( női rock banda ) lemezének hangszerelése
• Lerch István koncertjeinek másod billentyűs szerepe ( Hrutka Robival!!)

Persze a JAM közben feloszlott és később újabb zenekar összehozásának veszélye fenyegetett. Ebből született a DAMA, Magyar Hajnival, akit korábban a MORALISA énekesnőjeként ismertem meg.

Tanulmányaimat is folytattam, valamikor '90 körül felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-zeneszerzés szakára. Ezt sikerült elvégeznem és 1994-ben (azt hiszem) lediplomáztam. Itt mindenféleképpen meg kell említenem néhány tanárom nevét akik sok értékkel ajándékoztak meg… Faragó Béla. Ő volt a zeneszerzés tanárom, elképesztő információt gyűjthettem össze tőle a zeneszerzés alapelveiről. Barabás Árpád. Egy évig helyettesítette Bélát, nem volt olyan szigorú, de az összhangzattan könyvet 60 perc alatt el tudta magyarázni mindenki számára érthető módon. Gonda János. Nem rajongott érte az ifjúság, annál is inkább, mert ő volt az iskola igazgatója, de én sok mindenért hálás vagyok neki… Babos Gyula. Na, ő nem tanított, de a büfében sokat beszélgettünk a zenéről, meg a szakmáról. A mai napig elkísérnek a nagy mondásai. Binder Károly. Nem én voltam a legjobb tanulója, és lehet, hogy nem ő a legjobb pedagógus, de azt szerettem az óráiban, hogy felnőtt emberként kezelt, és ha nem volt kedvem készülni, akkor egy jót beszélgettünk, vagy zongorázott… Borbély Mihály, Gőz László. Óriási tanárok… Emellett sikerült a szakmai életemet is ápolgatni, és nagyon sok lemezen és koncerten közreműködni. Megint csak címszavakban, ami eszembe jut:

• KID ( A Jamie hívott )
• Mester és Tanítványai ( koncert zenekar )
• Delhusa Gjon ( hangszerelés: Rossz pénz című albumon )
• Zorán ( BS buli vokál )
• Presser Gábor ( valamelyik lemezén vokáloztam )

Rengeteg olyan dolog került a tarisznyámba, amivel életem végéig kitartok. A főiskolai évek alatt a nagy beszélgetések Babos Gyulával a büfében, korábban Szakcsi Lakataos Béla zongoraórái, később az az élmény, amikor a nagy öregekkel egy színpadon álltam, szinte mindegyik stúdióban dolgoztam, és szinte minden hazai színpadot ismerek.
Ám mindezeket összevetve, nem voltam elégedett az anyagi helyzetemmel és ez csak azért fontos, mert ekkor jött Kozso - és már előre szeretnék valami mentséget találni a következő 6 évre-. Szóval jött, és beszélt, én elhittem és elkezdtem vele dolgozni. Tulajdonképpen büszke lehetnék rá, mert számos arany- és platinalmez hangszerelője és hangmérnöke voltam ebben az időszakban és az anyagi dolgok is helyre kerültek, de ezt inkább majd 90 évesen fogom értékelni. Ha megérem azért, ha nem, azért…
Közben persze volt minden más:

• Roy és Ádám ( mindkét lemezén )
• Manhattan V ( lemezén és turnén )
• No smoking
• Cotton Club Singers ( Casino )
• Császár Előd ( turné )
• Orsi ( egy-két dal )
• Syl ( egy-két dal )
• 4U
• Arany Zsiráf díj ( ezt vissza kellett adnom, mert a Roy és Ádám második lemezén nyújtott hangmérnöki munkámért kaptam, de úgy gondoltam, hogy ez tévedés, mert az rosszul szól. )

Harmadik és lehet, hogy utolsó saját zenekarom az AKT volt, amit Kozsó adott ki, de erről sokat nem mondanék, mert betelne a WEB oldal. Lényeg, hogy nagyon szerettem és fontos volt.
Az összes eddigi élményem túldimenzionálása csak arról szólt, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon az a kijelentésem, miszerint a "JamieRobi" zenekart életem csúcspontjának tekintem. Semmiképpen nem szeretném a dolgot túllihegni, mert az gyanús is lenne pont ezen a helyen, de ez a társaság zeneileg, emberileg és mentálisan is úgy jött össze, mint egy puzzle játék, és azt gondolom, hogy erre a szerzőpárosra nagy dolgok várnak még, és ha nem így lesz, AZ NEM ÉR!!!

Na tessék, most meg új web oldal készül, és megint írnom kell valamit.
A story a „NEM ÉR!!!”-től úgy folytatódik, hogy időközben összehoztam egy céget saját stúdióval, kiadói jogokkal, meg minden ilyesmivel, ami ilyenkor szükségeltetik. Na persze nem egyedül, mert annyi pénzt az életemben nem fogok keresni, amennyi egy ilyen tevékenységhez kell. Eleinte két társam volt, egy jó, és egy rossz. (Én vagyok a csúf…) A rossztól éppen most próbálunk megszabadulni, a jó pedig egy régi barátság, Teravágimov Pál (egyszerűbben: Tera) személyében, aki ráadásul nagyon szép szövegeket is tud írni… Az én önéletrajzom nagyrészt e cég keretein belül folytatódik. Első vállalkozásunk egy színészlemez volt „Így énekelünk mi” címmel, ami arany lett, tehát kezdésnek nem rossz… Ez teljes mértékben a Szubjektív Stúdió (ez a cég neve) saját gyermeke, én írtam a dalokat, és a társaim a szövegeket, a mi stúdiónkban készültek a felvételek, mi adtuk ki, stb. 11 színész énekel egy-egy dalt rajta, mindenki a saját stílusában. (Stohl, Kamarás, Szabó Győző, Szervét, meg ilyen ismeretlenek…)

Ezután részt vettem a Club 54 lemezen, mint hangmérnök, és vokalista, majd nem tudom hány év után ismét felbukant Delhusa Gjoni (most másképp írja a nevét… változnak az idők… de én már nem tudom követni). Meghangszereltem a dalait, és ez is a mi stúdiónkban készült. Szerintem lehetett volna jobb is, de ezt döntse el az utókor…

A legutóbbi munkám pedig a Cotton Club Singers új albuma, ami szerintem jó lett. Igaz, hogy a megszólalás nem a mi stúdiónkat dicséri, mi csak az énekeket rögzítettük, a többi felvétel a TOM TOM stúdióban készült és a Paczári Karcsi keverte. Hangszereltem néhány dalt, és egy-kettőben vokál szólamokat is írtam. Nagyon élvezetes munka volt, így örömmel vállaltam el a közreműködést néhány koncerten is. A lemezen közreműködött a Lerch Pisti is, így mikor újra találkoztunk gyorsan meg is hívott az „50. szimfónia” c. koncertjére a Kongresszusi Központba (nem mint nézőt!). Ismét nagy öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni vele, és azokkal, akik ennek a szakmának jeles képviselői.

Ha már a koncerteknél tartunk, belecsöppentem mostanában néhány produkcióba. Játszottam egy-két koncertet a Bon Bon zenekarral, persze nem lettem állandó tag, csak helyettesítenem kellett a Gátos Ivánt, ráadásul elég gyors beugrás volt, mert próbáltunk kb. egyet a koncert előtt… Mit mondjak? Leizzadtam.

Ami viszonylag állandónak mondható, az a SID produkció… Nos ezzel még nem vagyok egészen tisztában, talán az a baj, hogy túlságosan elkényeztetett a J&R, és meglep, ha át kell öltözni koncert előtt.

Azt hiszem, a hivatalos önéletrajzokat a jövőbe vetett reményekkel szokták befejezni… nézzük csak…
Jó lenne, ha a cégem sok fiatal tehetséget fedezne fel az országnak, persze olyat, amelyik nem csak a felületen fényes, hanem ha megkapargatják kiderül, hogy tartalmas is. Ez nehéz feladat, tehát jó cél.

Kedvenc (sőt, igazából egyetlen) zenekarommal kapcsolatosan pedig abban reménykedem, hogy kinövi ezt az országot és kiszalad a világ (de minimum Európa) nagy színpadaira. Szerintem ez nem nagyon nehéz feladat, de nagyon jó cél.

Galambos Zoltán